DZSUNGELLÁNY

Shanna, the She Devil (2005)

 A Marvel tarzanlánya, Shanna nem más, mint a kiadó házi verziója, mondhatni válasza a világ előszőr saját képregénymagazinnal megjelenő női hősére, a Sheena, Queen of the Jungle-re. Az eredeti sztori szerint állatvédőként dolgozott Afrikában, majd kalandjai során elvetődött a Marvel univerzum Vadföld (Savage Land) nevű helyére, ahol rég kihaltnak hitt lényekkel és Kazaar-ral, későbbi férjével hozta össze a sors. Magyar képregényolvasók az X-Men oldalain találkozhattak vele minimális szinten, a Polaris-ról és az ő képességeinek elvesztéséről szóló történetben, még mielőtt véget ért a magyar nyelvű kiadás.

2005-ben újraalkotta és valódi, dinoszauroszokat legyőzni képes hőssé tette őt a Marvel, de külön, a harisnyás, perelines metahumánoktól, távol és elszigetelten. Egy katonai alakulat hajt végre kényszerleszállást egy félreeső, trópusi szigeten, ahol több, sokkoló felfedezést tesznek. Kihaltnak hitt őshüllők támadnak rájuk és tizedelik soraikat, életük folyamatos rémálommá válik. A történetbe ott engedik bekapcsolódni az olvasót, amikor a túlélők már több mint 3 éve életben maradásukért küzdő, maroknyi csapata egy elhagyott, náci katonai bázist talál. Gyógyszerek, élelem, rádió és egyebek után kutatva fésülik át a létesítményt és az egyik laborban felfedezik a szőke szépséget életben tartó sztázistartályt. Shanna nem más, mint egy hosszú, genetikai kísérletsorozat végeredménye, a tökéletes gyilkológépnek szánt, egy tucatnyi ember erejével bíró szuperlény, aki jelentős ütőkártyává válik a dínók ellen, a túlélésért folytatott harcban.

Az új Shanna képregény több szempontból is kiemelkedő. Már a kezdetektől fogva felnőtt tartalomnak szánták és ehhez igazították kívülről-belülről. A hét részes történet képi és tartalmi megalkotásához a legmegfelelőbb embert, Frank Cho-t találta meg a kiadó, aki két dologhoz biztosan nagyon ért: hihetőnek tűnő dinoszauruszok és hihetetlenül gyönyörű nők rajzolásához. Eredetileg teljes cenzúrázatlanság volt a terv, amiből a nyomtatás idejére a vér, és horrorisztikus elemek megmaradtak, Shanna testének teljes- vagy részleges fedetlensége azonban kiszorult a publikációt behatároló keretek közül. A végeredmény azonban még így is bőven erotikusnak mondható, első belelapozásnál a férfiolvasó a legtöbb esetben nem lát tovább sziget emlősökre gyakorolt hüllődominanciája ellen csatasorba állított kebleknél.A felnőtt tartalom azonban nem fullad ki sokat sejtető ruhákban vagy cafatokra robbanó t-rexek látványában. Mert bár a cselekmény egyszerűbb, mint amit egy túlélő-horror videojáték szokott nyújtani, mondanivalójában mégis sokkal több. Shanna befogadása, beilleszkedése a női társaságot már évek óta nélkülöző csapatba, illetve a felé táplált, emberségét megkérdőjelező kétségek megjelenítése messze van az átlag képregényekben tapasztalható szinttől.

A 2005-ös, hét részes sorozat megjelent keményfedeles, gyűjtői kiadásban is, $25-ös áron pedig szó szerint ajándék kategória. (2007-ben elindult egy újabb sorozat, egy folytatás, de már Frank Cho és az idegek pozitív/negatív irányba történő borzolására képes látvány nélkül.)

Shanna, the She-devil

Marvel Comics, 2005
Izgalom: csúcsra járatva
Látvány: bombasztikus
Szükséges nyelvismeret: angol, általános szókincs

CYBERSOUND - BESPA KUMAMERO

A cyber-fiction szerelmesei könnyen maguk elé tudják képzelni a szituációt, melyben a ballonkabátja alatt MP5-ös halálszórót rejtő, kibernetizált fejvadász áldozatát keresve, egy zenétől üvöltő, füstös, neonfényes szórakozóhelyre téved.

Tipikus klisé, még Arnold is előadta. Az ő a audioszenzorainak tönkretételén ott, akkor, a Guns'n'Roses dolgozott, teljes hangerőn. A Terminator 2 az akkori jelenben, mára már a mi múltunkban játszódik, nem úgy, mint a közeli, de mégis távoli jövőképet előrevetítő (többnyire B-kategóriás) kiborg-mozik.

A japán Bespa Kumamero zenéje éppen ezekbe a filmekbe passzolna, vagy még inkább: a fent említett, klisének számító szituációkat idézi fel az ember csontfalazatú elmecsarnokában. Önmagukra mint digital techno performance unit-ra tekintenek, azonban ezennel - és az internet nevű, közvetett közösség egy csoportja nevében - cyberpunk tecno zenekarrá kereszteltetnek.

A kéttagú csapat fellpett már Magyarországon is, megjelenésük és előadásuk különleges, és nem hiányolja a neonzöldre festett, pneumatikus tömlőket sem. Legyártott zenéik közt van olyan, amely animéhez köthe... skipping unnecessary data flow...

Albumukról négy zene hallgatható meg m yspa ce oldalukon, de érdemesebb utánanézni angliai koncertvideóiknak a tecsőn, mert az élőben felvett hangok -eredetüktől fogva- élő szórakozóhely képzetét keltik. A legérdekesebbek: Muddy Romantic, Pristy, Nylon Wave.  

Eddig 1 komment érkezett.

antaru üzente:

@ 2007. 10. 04. 0:01

Ha vki birtokolja albumukat az jelentkezzen, mert bár megteszem a szükséges lépéseket a Japánból történő beszerzés felé, de nincs kedvem megvárni, mire ideér. :)

SZAKADT KIBORGDZSEKI

Az elmúlt 40 év filmtermésén végigtekintve viccesnek tűnhet, de a ‘90-es évforduló környéki és az abban az időben még létező cy-fi kategória kiborgjai, vagy embernek tűnő robotjai közt arányaiban sok a bőrkabátos. Persze nem más az oka ennek, mint az, hogy erősnek vagy félelmetesnek kívánták bemutatni őket, a kor keményfiúi pedig szegecselt bőrdzsekit viseltek, motoron ültek és kemény zenét hallgattak. A korábbi sci-fi alkotásokhoz hasonlítva is jól láthatóvá vált az öltözködési kontraszt: aLogan futása, a Star Trek után a frizurák és öltözékek átváltoztak futurisztikus bénából, kőkemény punkba.

Az apokaliptikus, nukleáris háború utáni, kiber-metál-punk világok eltűntek a mozivásznakról, mintha tényleg elolvasztotta volna őket a savas eső, csakúgy, mint izmos, de Oscar-ra sosem jelölt szereplőik.
Lesz-e még reneszánsza a gyilkos, humanoid robotok történetének vagy ahogy a Michael Keaton féle Denevérember óta a szuperhősöknek sem kell túl izmosnak lennie, a kiborgoknak sem kell már többé Dolph Lundgrenszintjére emelkedni?

Egy jó rendező csodát tudna tenni velük, hisz’ Dolphie is imádni való volt klasszikus “-Csupa fül vagyok...” mondatával a Tökéletes Katonában, Hollywood akciósztárjai viszont kihalni látszanak.

Hiányoznak a bőrdzsekis kiborgok, egyre jobban. Velük együtt egyre jobban hiányoznak az akkoriban mellettük/velük rendre feltűnt, szexi nők.

Step back Kirsten Dunst, Katie Holmes! Hozzátok vissza az olyan szépségeket a vászonra, amilyen az (egyébként nem túl jó, de a tévében tegnap vetített)Amerikai Kiborg-ban megismert Nicole Hansen, szőke hajával, valós idomaival és érzéki szájával!

Remény? Kicsi, kevés, halovány. Ha sápadt, álmos, kisugárzás nélküli nők viszik be Pókembert a málnásba, ha már Dawson havernői próbálnak versenyre kelni egy Wonder Woman féle, amazon bombázó szerepéért, akkor mire számíthat a klasszikusokon felnőtt sf-akciófilmek rajongója?

Egy-két színészileg is tehetséges pankrátor adottságaival és egy Neill Blomkamp-hoz hasonló low budget zseni munkájával talán még várna kibernetikus orgazmus a moziban. Nélkülük viszont nem marad más, mint az a néhány animációs film, képregény és videojáték, ami a stílushoz még mindig hű maradt.

Shock to the system.