HULLÁMVÖLGY

Az zajlik le ma szemünk előtt a játékiparban, ami végbement már a filmiparban.

Ott is eljött az a pillanat, amikor könnyűvé vált a látványcsinálás, s ezzel a stúdiók gazdaságosan kiszolgálni képessé váltak a csak látvánnyal is megelégedő közeget.

Nem is tudom mi volt az első neves, de buta látványfilm... Talán valami katasztrófafilm? A George Clooney Batman? Vagy a Függetlenség napja? Még utóbbi is messze túlszárnyalja az utóbbi évek rosszabbnál rosszabb munkáit.

A játékok esetén ebben a generációban jött el az, hogy valóban nagyon szép és valósághű lett a grafika, ami ezáltal önmagában is élvezetet nyújt, önmagában is eladható egyeseknek, akarom mondani: sokaknak.

Egy régi játék kénytelen volt érdekes maradni végig, hogy sikeres lehessen, ugyanúgy, ahogy egy régi film is. Ma erre nincs szükség, mindegyikben robbanhat az atom és mehet a szájtátás.

Alig találni olyan filmet, amit érdemes kifizetni a moziban. Vannak persze ritka kivételek, amit a régről megmaradt "csökevények" vagy velejéig romlottan konzervatív, nem kiszolgáláshoz, hanem megvalósításhoz ragaszkodó rendezők hoznak össze. A Fekete Hattyú ilyen volt, az utóbbi időkben az utolsó, amiről teljesen elégedetten jöttem ki.

Szerencsére a romlás beteljesedése után pár évvel már elmondhatjuk azt is, hogy egyre jobbak az indie filmek és az internet elterjedésének köszönhetően marketingre fordítandó büdzsé nélkül is beléjük lehet futni. Így ezek és a néhány komolynak megmaradni képes rendező/producer még értéket tud képviselni.

Ez fog bekövetkezni a játékpiacon is.

Legalábbis ebben hiszek.

Akik csak a bizniszért csinálták, azok átállnak végleg az eldobható látványtermékekre, de mellettük megmaradnak a kivételek, az eleve nem vagy nem csak profitért dolgozó profik és amatőrök.

Ezért is tartom valószínűnek, hogy a következő generációt nagyjából pc-n fogom tölteni, mint játékos.

Persze a filmiparnak megvan az a pozitív tulajdonsága, hogy hosszú, mélyen gyökerező történelemmel és egy Oscar nevezetű díjjal is rendelkezik, amit nem adnak oda holmi kasszasiker Transformereknek vagy Twilightoknak.

Az efféle mozis torzszülötteknek megmarad az MTV-filmgála és a hasonló, kereskedelmi médiaszereplők házibulijai.

A játékoknál sajnos fordított a helyzet. Azelőtt jött létre a hozzá nem értők vagy még inkább reklámfelületekből élők zsűrije, mielőtt kialakult volna egy komoly, szakmai.

Utóbbit létre kellene hozni. Úgy hiszem, hogy létre is jön majd, de csak a játékipari katarzis után, amikor kialakul az a réteg, ami alternatívát nyújt majd a mai, elsősorban bevétel céljából készülő termékkínálattal szemben.

Nem gondolom azt, hogy a játékosok igényei változtak volna meg.

Egyszerűen csak a technológiai evolúció és a haszonszerzési vágy ugyanabba az elkerülhetetlen hullámvölgybe sodorta a játékokat, amibe korábban a filmvilágot is. Abba, amiből az is csak nehezen kezdett el kikecmeregni. S ami után már sosem lesz ugyanolyan, mint korábban.

Thievius Raccoonus

Lenyomtam az ICO-t (trophy vadászoknak kész aranybánya az a játék), ami élmény volt, akár régen. Aztán kipróbáltam a kölcsönkapott Sly Collectiont és...
Hogy hagyhattam ki ezt PS2-n?
Ez még csak az első rész, de olyan könnyed és addiktív platformer, amilyennel az első PS, vagy mondjuk a GC-s Starfox óta nem játszottam. Emellett gyönyörű és színes, gyakorlatilag fel sem tűnik, hogy előző generációs játék. Majd az új rész mellett biztosan fel fog. Az eddig nem is izgatott, pedig nagyon szép lesz, most meg már rettegek, hogy elrontja az a cég, aminek kiadta a Sucker Punch.
Miért nem csinál senki más ilyen játékokat?
A festős Miki egeret ne említse senki, az borzasztó volt, mint szinte minden, amit Wiimote-tal kellett eddig játszanom.

T Ö K É L E T L E N

Clark egy igazi hős. A minap épp egy bevásárlásból hazaigyekvő, idős hölgyet óvott meg attól, hogy teherautó gázolás áldozatává váljon és tegyük hozzá, nem ez volt az első alkalom, hogy Clark megmentette valaki életét. Furcsamód számos hasonló eset fordult már elő vele, mióta a zajos nagyvárosba költözött. Annyi, de annyi, hogy időnként már attól érzi rosszul magát, ha nincs a közelében megmenteni való személy. Talán emiatt van az, hogy néhányan kifejezetten nem kedvelik munkahelyén a mindig jól fésült, jól öltözött és pedáns fiatalembert, aki végtelenül segítőkész és mértéktartó. Valójában olyan, mint egy papírból kivágott képregényfigura, kivéve azt az aprócska tényt, hogy a rajzolt történetek hőseivel ellentétben Clarkkal könnyen össze lehet futni a büfé előtt vagy akár a mosdóban is.

A környezetében élők talán nem is sejtik, hogy mennyire emberi lény Clark. Oké, egy kicsit talán jobb, mint az átlag, de ettől függetlenül teljesen emberi. Saját bevallása szerint a legnagyobb különbség közte és mondjuk Jimmy – a szerkesztőség lóti-futi mindenese - vagy bárki más között annyi, hogy képes tovább kitolni határait, mint azt a többiek teszik. Amikor ezt a dolgot felemlíti - és csak akkor - mindenki úgy tekint rá, mint egy csodabogárra, s csak kuncognak körülötte, hogy nahát, milyen bohókás tud lenni miszter élére vasalt, amikor néhanapján iszik egy kicsit. Mert Clark csak és kizárólag péntek esténként, munka után, a közös törzshelyüknek számító sarki szórakozóhelyen szokott ilyesmiről beszélni. Legutóbb az emberek repüléssel kapcsolatos vágyával példálózott, poharában ír whisky alatt olvadozó jégkockákkal.

És valóban, miért van az, hogy az emberek rengeteget ábrándoznak a repülésről, sőt álmodnak is róla, ezek az álmok mégis mindig annyira sablonosak? Ahogy állítja, ő ebben is tovább gondolkodik, mint mások. Ha az ember képes lenne áthágni a gravitáció szabályait, akkor miért ne próbálná ki - mondjuk az első ügyetlen szárnypróbálgatások után - azt, hogy milyen lenne háton, ruha nélkül szelni az eget és úgy napozni? Vagy milyen érzés lehet a talajnak függőleges pozícióban, de fejjel lefelé, széttárt karokkal lebegni az éjfélkor is nyitva tartó benzinkút felé? Mennyivel lenne nehezebb ilyen módon irányítani a mozgást, főleg a leesett állú benzinkutasok láttán?

Amikor ezeket az eszetlenebbnél eszetlenebb ötleteket hallja, fejét csóválva, de mindig elmosolyodik és ekkor - tényleg csak és kizárólag ekkor - Lois a keresztnevén szólítja Clarkot. Clark, te bolond. Clark, te tökkelütött. Clark, te tökéletlen…

Ő pedig semminek sem örül jobban annál, ha Lois tökéletlennek hívja, még annak sem, ha a keresztnevén.

12 AND HOLDING

Annak ellenére, hogy a 12 and Holding három gyerek hirtelen felnőtté válásáról szól és nem sorakoztat fel akciójeleneteket, egy rendkívül izgalmas film. Különösen manapság, amikor az izgalom és feszültség, mint olyan, már réges-rég kikopott mozivászonból. Mondhatja bárki, hogy ez szubjektív, de az utóbbi 10 évben alig volt olyan horror vagy akciófilm, amin fikarcnyit is feszengtem volna, köszönhető mindez annak, hogy minden előre kiszámítható, nem tudnak már meglepni.

Okok? Az egyik a dekádok óta létező happyend, a hollywoodi filmek billoga, a másik pedig a filmcsillagok sebezhetetlensége. A nagyon ritka kivételektől eltekintve (pl.: Armageddon vagy Legenda vagyok), kinek az agyán futna át akár egyszer is, hogy Bruce Willis vagy Will Smith nem menekül ki az összes veszélyes helyzetből és él túl mindent? A zárójelben megemlített két filmben mindketten feláldozzák magukat a pátoszos befejezés érdekében, de ennyi. Nem rossz mozik, de az igazi, feszengető-borzongató élmény elmarad. Azóta, hogy megszületett a Sikoly és pontosan felvázolta a horrorfilmek kliséit és szabályait, a hétköznapi rémfilmek már nem lephetik meg az igazi filmimádót. Tudjuk előre, hogy mi fog történni, nincs meglepetés, ami alatt nem az ajtó mögül váratlaunl előugró vagy hirtelen hangeffekt mellett a háttal álló főhős vállát megérintő barátot értem.

A 12 and Holding szerencsére nem ilyen, független moziként nem a jól megszokott arcokat, színészeket hozza és bármikor bármi megtörténhet benne.

Minden esemény gyújtópontja egy felelőtlen csínytevés okozta baleset, melyeben a tizenkét éves Rudy életét veszti. Rudy egy energikus, tetterős fiú, akinek épp ellentéte az arcát elcsúfító vörös tűzfolt (ér eredetű anyajegy) miatt félénk és magába forduló öccse, Jacob. Amikor a külvárosi rivális srácok megfenyegetik őket, hogy a fa tetején épült lombházukat megsemmisítik, Jacob este inkább otthon marad, Rudy pedig egyik barátjukkal, a kövér Leonard-dal szökik ki éjjel megvédelmezni azt. A lerombolásra készülő rosszfiúk késnek, a srácok elalszanak a házikóban és csak akkor ébrednek fel, amikor már késő: a csínytevők nem gondolva arra, hogy a lombházban lehet valaki felgyújtják azt, Rudy bennég, Leonard a fáról lezuhanva megsebesül, de túléli az esetet.

A gyerekek élete egy csapásra megváltozik. Jacob az igazság nevében bosszúállásra készül, Leonard - fejének beverése után - elveszti szagló- és ízlelőképességét valamint étvágyát, s a halál közelsége miatt sokkal fontosabbá válik számára az egészséges életmód, amit megpróbál szüleire is ráerőltetni. A negyedik gyerek, akiről még nem volt szó, a velük szintén egykorú kislány Malee. Ő épp ezekben a napokban kezd el menstruálni, s amellett, hogy szülei válása miatt iszonyatos apakomplexusban szenved, belehabarodik pszichiáter anyja egyik felnőtt páciensébe, még be is lopózik a férfi lakásába.

Sosem lehet előre tudni, hogy mi fog történni, a gyerekekkel bármelyik pillanatban történhet valami szörnyűség, akár elszenvedői, akár okozói is lehetnek annak és emiatt a szappanoperákhoz, szupersztárokhoz és hepiendhez szokott vagy azokba beleunt néző újra feszenghet, a film nem egyszer teszi majd - jó értelemben véve - kényelmetlenné a kanapét.

A gyerekek kifejezetten jól játszanak, a rendezés minőségével kapcsolatban kihagynám az okoskodást, mert még csak egyszer láttam a filmet és nem figyeltem a kamerára, egyebekre, ami nagy szó, mert rég nem tudott már így magával ragadni semmi.
A direktor Michael Cuesta ismeretlen ismerős, több Dexter és Sírhant művek epizódot is rendezett.

Magyarországon nem kapott dvd kiadást a 2005-ös film, bár egyes tv-csatornák műsorukra tűzték már a nem túl jó választásnak tűnő Kegyetlen kölykök címmel.
Angol, ill. amerikai ebay-ről rendelhető.

Player2

Rengeteg dolog történt az utóbbi időben a magyar videojátékvilág engem is érintő, számozott és számozatlan bugyraiban. Az okok lényegtelenek, de kiléptem a Gamer365-ből és elmentem az 576online-ra. Írtam egy utolsót az utolsó konzolmagazinba, ami szépen meg is szűnt, az újjal viszont már nem is foglalkozom, mert a határidőket sem tudnám betartani, meg egyébként is teher lenne csak. Elindult a PlayStationLIVE, ahol amennyit tudtam az időmből erre fordítani, annyit ténykedtem is...

Nagyon keveset.

Rá kellett jönnöm, így közel 32 évesen, hogy ez az egész a fiatalok sportja, akik sokkal több időt tudnak a játékokra fordítani, vagyis inkább a játszásra fordított idő mellett jut még nekik az írásra is. Na meg azoké, akik ebből élnek, ők többnyire laptulajdonosok, főszerkesztők és/vagy kis bevételből élni képesek. Isten ments, hogy épp itt, az első bejegyzésben kezdjem el bántani őket, hiszen szükség van rájuk (persze lesz még erre alkalom). Egyszerűen csak más a kártyák leosztása: ha az embernek a játék mellett van egy megélhetést biztosító, ahhoz elengedhetetlenül szükséges állása, akkor az írás csak hobbi marad, nem lehet hivatás.
Emiatt van az, hogy végre eldöntöttem, ami már magától is eldőlt rég: nálam is csak hobbi lehet, csak akkor csinálom, ha kedvem, energiám van hozzá és ez vezetett oda, hogy a PSL-en is bemondtam végül az unalmast.
Nem mondom azt, hogy véglegesen elhagytam mindenkit, még hozhat olyat a jövő, hogy  elküldök néhanapján egy-egy írást ide vagy oda.
Meglátjuk.

Az idő az egyik fő tényező, a másik a kedv.

Friss játékmegjelenéseknél nem tesztelek (képtelenség) már azért sem, mert túl későn lenne kész, addig megoldják mások háromszor, mire én egyszer.
Írhatnék feature cikkeket, de azokhoz meg nincs annyi kedvem, hogy rájuk áldozzam az egész hétvégét, egy ilyen cikk megírása pedig - nálam legalábbis - két napot biztos elvisz.

Marad a blogolgatás, határok nélkül, csak a lényegre szorítkozva. Fullscreen és véglegesen, itt, legalábbis addig, amíg valaki meg nem dob egy domainnel és legalább egy olyan jó szerkesztőfelülettel, mint amilyen a freeblognak van. :)
Jelen blogoldal az Outer Heaven jobb pillanatainak átemelése/folytatása lesz. Néhány log átkerül ide, a téma pedig továbbra is a videojáték, sci-fi, mozi, cool. A Player2 azért is szerencsés névválasztás, mert így a másik játékos szerepében, az on/off magazinoktól függetlenül, velük kontrasztban, vagy akár éppen őket megcélozva mehet a kritika, a hideg- és melegzuhany.

-Player2 get ready-

Rendszertelen frissülésre kész

LINK A LÁNY!

Nem, nem a Dolly Roll számot kell hallgatni, hanem a lenti szösziket nézni. A két csaj nem másnak, mint a Zelda sorozat amúgy fiú főszerplőjének, Link-nek öltözött. A cosplay egy - fogjuk rá - Japánból származó, anomáliával itatott anime mánia. Ma már Magyarországon is varázsgomba módra elszaporodtak a fiatalok, akik animetalálkákon kedvenc karakterük bőrébe bújva és nagyon kevés (-nek sem nevezhető) önkritikával közterületen borzongatnak, s végzik dolgukat: a vizuális környezetszennyezést.

Jó esetben csak megnevettetnek, máskor már-már aggodalomra adnak okot.

De nagyjából úgy néznek ki, mint ahogy a Tejfelhez hasonló nevű srác énekel.

Ez a két link-csaj más. Ők a "Hull az elsárgult levél" Máté Péter előadásában.

Koszpléjelni vagy így.. ..vagy sehogy!

Kösz.

A legjobb képek kiválogatva ide, amilyen nagyban csak kifér, a többi a DS Fanboy-on.

(A képekre jobb klikk - Kép megjelenítése az eredeti felbontáshoz/mérethez)

axl üzente:

@ 2008. 03. 07. 15:54

Luigi a hatterben odab*sz :P

amugy csinosak a leanyzok ;)

M41A - COOL EQUIPMENT

M-41A IMPULZUS KARABÉLY (M-41A pulse rifle)

( Az ALIENSONLINE.HU-ról )

"Igazán csinos kis játékszer. A tengerész legjobb barátja, ha nem a hitvese. Üzembiztos, önzsírozó, víz alatt és vákuumban is működik, és lyukat üt az acéllemezen is. Csak tisztán kell tartani, és nem szabad a földhöz csapkodni, akkor vigyáz az ember életére." (Hicks)

Az Armat M41A egy 10 mm-es, impulzus-működtetésű, léghűtéses automata támadó karabély, mely az utóbbi években a USCM és a US Army fő rendszeresített kézifegyverévé vált. A standard változat egybeépült egy PN 30 mm-es pumpás gránátvetővel, tervei a Harrington Automata Karabélyon alapszanak. Könnyű, de kemény: az M41 ultrakönnyű ötvözetekből készül, precíziós fémöntvényekben. A külső tok anyaga titánium-aluminid ötvözet, több belső alkatrészt pedig nagykeménységű, hőálló műanyagból öntenek. Felépítése hagyományos, egy rugós ki-behúzható válltámasz segítségével stabil tüzelési poziciót lehet vele felvenni automata sorozatok leadása esetén. Beépített tompító nyeli el a tüzeléskor keletkező visszarúgásokat. A célzás a hordfogantyún vágott hornyon keresztül, annak hátsó nyílásán elhelyzett állítható irányzék segítségével történik. Egy 3x nagyítású AN/RVS-52 CCD televíziós célzókészülék is felszerelhető a hordfogantyúra, így növelhető a lőtávolság rossz látási viszonyok esetén. Az M41 a hagyományos US M309 10 mmx24-es, acélköpenyes, robbanóhegyű lőszert használja, mely áthatol a gyalogsági páncélmellényen, és közvetlenül a becsapódás után robban. Egy alap M41 tárba 99 ilyen lőszer fér, azonban az automata adagoló beragadásának elkerülése céljából általában csak 95 %-ban töltik fel a tárakat. A lecserélt üres tárakat a harci helyzettől függően lehetőség szerint megtartják, mivel elég drágák. Az M41 a lövések kiváltásához elektronikus impulzusokat használ, melyet közvetlenül a ravasz működtet. A fegyver négyeslövésekre és sorozatra állítható. A tárban maradt lőszerek számát egy LED-kijelző mutatja, mely éjszakai műveletek során lesötétíthető. A fegyver motoros mechanikáját a hordfogantyúban elhelyezett lítium elem táplálja, mely 10.000 lőszerhez elegendő, és a fegyverállványról vagy hordozható töltőről tölthető fel. Az alulra felfüggesztett 30 mm-es gránátvető tartalmaz egy csövet, závárzatot és egy négyes belső tárat, melyet kézzel lehet feltölteni külön gránátkazettákból. Pumpás mechanizmus juttatja a gránátot a töltényűrbe és élesíti a tüzelőmechanikát, melyet a tárburkolat elején elhelyezett ravasszal lehet elsütni. Általában az M40 nagy robbanóerejű repeszgránátot használják, melynek lőtávolsága 400 m.

EGYÉB JELLEMZŐK:

Karabély súlya tár és hordszíj nélkül: 3,2 kg
Teli tár súlya: 1,5 kg
Hordszíj súlya: 0,2 kg
Hadisúly: 4,9 kg
Karabély hossza (betolt válltámasszal): 69,5 cm
Karabély hossza (kihúzott válltámasszal): 84 cm
Csőhossz: 24,7 cm
Lövedék kezdősebessége: 840 m/mp
Maximális lőtávolság: 2100 m
Maximális hatótávolság: 500 m
Elméleti tűzgyorsaság: 900 lövedék/perc

---

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK, ÉRDEKESSÉGEK:

- A fegyver nagy mértékben módosított mesterlövész-változata az M-42A távcsöves karabély.
- A filmbeli M-41A tulajdonképpen egy Thompson géppisztoly és egy Franchi SPAS 12 pumpás rendszerű sörétes puska keveréke, futurisztikus borításban.