CYBERSOUND - BESPA KUMAMERO

A cyber-fiction szerelmesei könnyen maguk elé tudják képzelni a szituációt, melyben a ballonkabátja alatt MP5-ös halálszórót rejtő, kibernetizált fejvadász áldozatát keresve, egy zenétől üvöltő, füstös, neonfényes szórakozóhelyre téved.

Tipikus klisé, még Arnold is előadta. Az ő a audioszenzorainak tönkretételén ott, akkor, a Guns'n'Roses dolgozott, teljes hangerőn. A Terminator 2 az akkori jelenben, mára már a mi múltunkban játszódik, nem úgy, mint a közeli, de mégis távoli jövőképet előrevetítő (többnyire B-kategóriás) kiborg-mozik.

A japán Bespa Kumamero zenéje éppen ezekbe a filmekbe passzolna, vagy még inkább: a fent említett, klisének számító szituációkat idézi fel az ember csontfalazatú elmecsarnokában. Önmagukra mint digital techno performance unit-ra tekintenek, azonban ezennel - és az internet nevű, közvetett közösség egy csoportja nevében - cyberpunk tecno zenekarrá kereszteltetnek.

A kéttagú csapat fellpett már Magyarországon is, megjelenésük és előadásuk különleges, és nem hiányolja a neonzöldre festett, pneumatikus tömlőket sem. Legyártott zenéik közt van olyan, amely animéhez köthe... skipping unnecessary data flow...

Albumukról négy zene hallgatható meg m yspa ce oldalukon, de érdemesebb utánanézni angliai koncertvideóiknak a tecsőn, mert az élőben felvett hangok -eredetüktől fogva- élő szórakozóhely képzetét keltik. A legérdekesebbek: Muddy Romantic, Pristy, Nylon Wave.  

Eddig 1 komment érkezett.

antaru üzente:

@ 2007. 10. 04. 0:01

Ha vki birtokolja albumukat az jelentkezzen, mert bár megteszem a szükséges lépéseket a Japánból történő beszerzés felé, de nincs kedvem megvárni, mire ideér. :)

SZAKADT KIBORGDZSEKI

Az elmúlt 40 év filmtermésén végigtekintve viccesnek tűnhet, de a ‘90-es évforduló környéki és az abban az időben még létező cy-fi kategória kiborgjai, vagy embernek tűnő robotjai közt arányaiban sok a bőrkabátos. Persze nem más az oka ennek, mint az, hogy erősnek vagy félelmetesnek kívánták bemutatni őket, a kor keményfiúi pedig szegecselt bőrdzsekit viseltek, motoron ültek és kemény zenét hallgattak. A korábbi sci-fi alkotásokhoz hasonlítva is jól láthatóvá vált az öltözködési kontraszt: aLogan futása, a Star Trek után a frizurák és öltözékek átváltoztak futurisztikus bénából, kőkemény punkba.

Az apokaliptikus, nukleáris háború utáni, kiber-metál-punk világok eltűntek a mozivásznakról, mintha tényleg elolvasztotta volna őket a savas eső, csakúgy, mint izmos, de Oscar-ra sosem jelölt szereplőik.
Lesz-e még reneszánsza a gyilkos, humanoid robotok történetének vagy ahogy a Michael Keaton féle Denevérember óta a szuperhősöknek sem kell túl izmosnak lennie, a kiborgoknak sem kell már többé Dolph Lundgrenszintjére emelkedni?

Egy jó rendező csodát tudna tenni velük, hisz’ Dolphie is imádni való volt klasszikus “-Csupa fül vagyok...” mondatával a Tökéletes Katonában, Hollywood akciósztárjai viszont kihalni látszanak.

Hiányoznak a bőrdzsekis kiborgok, egyre jobban. Velük együtt egyre jobban hiányoznak az akkoriban mellettük/velük rendre feltűnt, szexi nők.

Step back Kirsten Dunst, Katie Holmes! Hozzátok vissza az olyan szépségeket a vászonra, amilyen az (egyébként nem túl jó, de a tévében tegnap vetített)Amerikai Kiborg-ban megismert Nicole Hansen, szőke hajával, valós idomaival és érzéki szájával!

Remény? Kicsi, kevés, halovány. Ha sápadt, álmos, kisugárzás nélküli nők viszik be Pókembert a málnásba, ha már Dawson havernői próbálnak versenyre kelni egy Wonder Woman féle, amazon bombázó szerepéért, akkor mire számíthat a klasszikusokon felnőtt sf-akciófilmek rajongója?

Egy-két színészileg is tehetséges pankrátor adottságaival és egy Neill Blomkamp-hoz hasonló low budget zseni munkájával talán még várna kibernetikus orgazmus a moziban. Nélkülük viszont nem marad más, mint az a néhány animációs film, képregény és videojáték, ami a stílushoz még mindig hű maradt.

Shock to the system.